Kurva unalmas egy világ, ahol a beton dzsungelből nem látszik már igazából csak a reklám. Mert az ordít, hogy vegyél meg, mert karácsonyra jó lesz majd a nagypapinak, meg a garázsnak, mert úgy sem működik. Na, hát koptatom én már megint az aszfalt követ és azon gondolkozok eme lámpával megvilágított utcán, hogy mi a fészkes fenének vagyok itt. A szépségnek nyoma sincs. Egy erdő, mely már régen nem önmaga, hej de szép mondják a zöldek. Hát szép, szép és az lenne, ha nem csak ez az egy lenne belőle, amit már telemocskoltak a retkes emberek. Mert nem lehet úgy elmenni az erdőbe, hogy műanyag flakonba ne lépnél bele. Mert a kutyaszar az természetellenes a parkban, de a szemét az nem. Ez kérlek szépen a városa, ahol a szemét nem csak a környezetben, hanem az emberek fejében is igen nagy mennyiségben megtalálható.
Iskola, meg, hogy mit fogsz te kezdeni az életeddel. Ezt hallom már mióta. Meg amúgy is tanulni kell, mert két diplomás takarító kell az iskolába. Mert bizony, az iskolánk egyik takarítójának két diplomája is van, és most törölheti mások után a szart. De tanulni kell, mert érettségi érettség érettségi.
Azért tanulunk, hogy felvegyenek minket középiskolába. Majd azért tanulunk, hogy felvegyenek minket egy jó felsőoktatásba. Majd azért tanulunk, hogy szerezzünk jó munkahelyet és kapjunk sok pénzt. Mert az elég nem elég és a sok sem elég. Mert a pénz. Amiből épül majd beton dzsungel. Amiből kiírhatjuk az erdőket. Amiből majd megfizetjük a kocsinkba a benzint, amivel a levegőt szennyezhetjük. Amiből kifizethetjük a vegyszereket a lakás fenntartásához. Amiből építhetünk majd nagy házat. Amiből vehetünk majd nagy autót. Amiből megvehetjük a nagy boldogságot. Amiből megvehetünk embereket. Amiből megvehetjük a világot. Mert nekünk az elég nem elég. Mindig több kell. Egy szelet a Holdból. Mert az boldogít, ha minden megvan. Mert ha mindenünk meg van, amit pénzen megvehettünk.
Valamit viszont útközben nagyon elfelejtünk. Hogy valójában miért is vagyunk itt és mi is volt az eredeti célunk. A boldogság nem? De azt már megvettük. Itt a boldogságunk a nagy autóban, a nagy házban és mindenhol, még is valami hiányzik. Ahogy beszereztünk mindent, és mint a gyűjtögető ősember már az unokáinknak is van elég tűzifa, rájövünk, hogy a fa, ha nem gyújtjuk be, nem melegít. Rájövünk, hogy a körülöttünk lévő dolgok lelketlenek és csúnyák. Ezeket a dolgokat mind a boldogság, szépség helyére tettük. A nagy autó mögött ott volt az egészség, amikor még gyalog jártunk. A nagy ház helyén erdő volt. A pénz helyén ott voltak a barátok, a szerelem, az őszinteség, a szabadság, az összefogás. A pénz helyén ott volt minden, ami az élethez szükséges. A boldog élethez.
A boldog élethez, az élettől kell tanulni. Az élet maga az iskola. Nem az számít, hány diploma lapul a dossziédban, hanem, hogy mennyit tanultál az évek alatt, hogy mennyire látsz a dolgok mögé és hány embert tudsz őszintén szeretni és elfogadni. Az élethez nem kell nagy autó, nagy ház. Az élethez elég csak látni. Látni azt, ami körülöttünk van. Ha már látunk, akkor tudunk csak helyes döntéseket hozni. Nem elég nézni, ahogy a föld forog körülöttünk. Részt kell venni benne. Át kell élni. Meg kell élni a mindennapok küzdelmeit. Látnunk kell, magunkat kívülről, belülről. Meg kell ismernünk magunkat ahhoz, hogy tudjuk, mihez van szükségünk az élethez, mi a célunk. És akkor célba kell venni és nyíl egyenesen arra hajtani. Őszinte akarattal.
Ez kell a boldog élethez. Ha nem hiszed, próbáld ki. Minden racionális érvet félre téve, a „De”-ket ellökve csináld azt, amit szeretsz. Mert a boldogság nem pusztít, csak életet teremt. Ne gondolkozz egy pillanatig sem. Azonnal tegyél azért, hogy boldog lehess. Mert ezért vagy itt. Ez az, amit elfelejtettél útközben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
