Az 1692-es salemi boszorkányperek mára a vallási intolerancia szimbólumává váltak. A történelem furcsa fintora, hogy sok jel szerint a per eredményeként kivégzetteknek talán egyike sem volt boszorkány. Egy híján mind a húsz áldozatot akasztással végezték ki, egy asszony a vallatás alatt halt meg. A fennmaradt bírósági iratok arról tanúskodnak, hogy mindannyian templomba járó, oszintén és mélyen hívo emberek voltak. Azok, akik a tárgyalás során beismerték boszorkányságukat, kegyelmet kaptak. Akik mindvégig tagadták, azokat kivégezték. Közöttük volt egy korábbi egyházi személy, George Burroughs, aki - feltehetoen ártatlansága jeleként - mindvégig az Úr imáját mondta, míg a vesztohelyre vitték.
Bár a várost övezo területeken valószínüleg már korábban is létezett a boszorkányság gyakorlata, a csendes kikötováros békéjét egy fiatal lányokból álló csoport állításai dúlták fel. Miután bizonyítást nyert, hogy a salemi lelkipásztor kilencéves lánya igézet alá került, a kislányok Titubát, a pásztor Karib-szigetekrol hozott rabszolgáját vádolták meg. Az elso vádat egyre több követte, míg végül már mintegy 200 személy került a gyanúsítottak listájára. A kilenc hónapig húzodó tárgyalássorozatot egyre növekvo tömeghisztéria kísérte, ezért William Phipps kormányzó végül feloszlatta a bíróságot. Maga Tituba, miután bevallotta boszorkányságát, megmenekült az ítélet elol.
A következo években sokan azok közül, akik részt vettek a tárgyalásokon, nyilvánosan bocsánatot kértek. 1697-ben a városban egynapos böjtöt és imát tartottak azért, hogy Isten megbocsássa az elkövetett hibákat. 1957-ben Massachusetts állam hivatalos nyilatokzatotban mentette fel mindazokat, akiket a salemi boszorkányperekben elítéltek, azt sugallva, hogy talán maga a tárgyalás is eleve illegális volt.
Forrás://gportal.hu/portal/fantasy-dolgok/ |